Tojáás blogja

Nem fűznék hozzá sok mindent.
Peti emlékére írt versem.

Megtört, kék szemek üvegesen néznek
Nem lesz már soha édes íze a méznek
Nem örülünk mi már semmilyen bóknak
Szótlan ajkak többé már nem szólnak
A padlón fekszik az élettelen teste
Rettegtem én, hogy eljön ez az este
Amikor nem nevetünk együtt soha már
Nem lesz több vidámság, boldog nyár
Lelkünk egybeforrt, de kettészakadt
A lelkem most végleg egyedül maradt
Még egy pillantás, ellillan az élet
Halk sóhaj tör fel, ennek vet véget
A fájdalom nem múlik, belülről éget
Letörlöm könnyeim, elengedlek téged

Most megint szép volt az élet, legalábbis három napig.

Annyiszor rászóltam már magamra, hogy írjak rendszeresen..
Nem jött össze. Az utóbbi időben teljes kép- és hangzavar állt be.

Szilveszteri hülyeségem, bukás, a lekoppintás, és Peti halála..

Néha még most sem fogom fel teljesen.
Emlékszem, mikor láttam hogy hívott, felvettem a telefont és a barátnője belezokogott.. Életemben nem volt még olyan lelkiismeretfurdalásom.
Szabályosan fájt.. Ha Petire gondolok, ahogy belefolyt az életembe, átéltünk együtt dolgokat, hibáztunk.. Aztán egy hívás, és vége. Talán a földön csúszva kellene zokogva sajnálnom magamat, de az nagyon nem én lennék. Régebben szajkóztam folyton azt, hogy ami nincs az nem fáj, és hogy a sírást majd kinövik az emberek idővel. Azt hiszem tévedtem. Persze sírhatnék. Megoldana bármit is? Nem. Egyik osztálytársam azt mondta, nincsenek érzéseim. Pedig vannak, elhiheted! Sajnos.. Erről többet nem fogok beszélni, senkinek sincs hozzá köze igazából.

Hiányzik, és?

 em jön már vissza, felesleges tépni róla a számat.

Új év kezdődik.
A fogadalmak meg voltak, igyekszem betartani őket.
Köztük azt is, hogy mostmár nem hanyagolom el a blogot. (De téényleg!)
Változtatok a külsején is, de ez még alakulóban van.
Ma a szünet utolsó napján semmi kedvem sem volt kimozdulni.
Hideg van. Nem szeretem a telet.
Szép, de csak a meleg szobából nézve.

Próbáltam valami kis tanulás-szerűt színlelni, de elaludtam közben, szóval nem jött össze. 
Össze kellene szedni magamat, mert így bukás lesz a vége.
Most abbahagyom az írást, msnen megrohamozott mindenki.
Jókor jutok az eszükbe. Mindegy legalább gondolnak rám.
Elég unalmas bejegyzés lett ez, de így elsőnek megteszi.